
VODICSKA ragasztó a nyolcmillió éves mocsári cipruserdő
maradványainak megmentésére
Világszenzációnak
számít a Mátrai Erőmű Zrt. bükkábrányi lignitbányájában
60 méter
mélyen a föld alatt, meddőtakarítás közben talált, 8 millió évesnek becsült
mocsári cipruserdő maradványa. Az egykori Pannon-tenger peremén, a felső miocén
korban (11,6-5,3 millió évvel ezelőtt), szubtrópusi éghajlaton éltek itt a
mocsári ciprusok. A lelet azért különleges, mert a fatörzsek az eredeti helyükön,
álló helyzetben maradtak fenn, mintegy 3-5 méter magasságig,
2-3 méteres átmérővel. Ilyen idős erdőt még nem találtak eredeti állapotában. A
hetven méter magas fák törzsét ellepő vizes homokágy őrizte meg eredeti fás
szerkezetüket. Nem szenesedtek el, nem kovásodtak meg, hanem eredeti
formájukban és anyagukban konzerválódtak. A feltárás során alkalom nyílt a fák
teljes évgyűrű, kéreg, és ágszerkezetének tanulmányozására.
A leletek felfedezése
után a bányászati munkálatokat félbeszakították, és megkezdték a fák
körbeásását. A feltárt törzsek a nedves anyagból kikerülve fokozatosan
kiszáradnak és – mivel cellulóz vázuk elbomlott – szétporladhatnak. A
leletmegőrzés a bánya területén nem megoldható, ezért a következő fázis a
törzsek kiemelése és konzerválása, hogy a nagyközönség is megcsodálhassa
azokat. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának szakemberei megkezdték a fatörzsek
előkészítését a biztonságos elszállításra, ám sem a szállításra, sem pedig a
tartósításra nincs kidolgozott technológia.
Négy mocsári
ciprust már a miskolci Hermann Ottó Múzeumba szállítottak. A fákat a szállításig
folyamatosan vízzel itatták át, megakadályozva állapotuk további romlását. A
legnagyobb négy méter magas, a tömege megközelíti az öt tonnát, alsó átmérője
két métert tesz ki. A rendkívül sérülékeny fákat csak álló helyzetben, speciális
járművekkel lehetett szállítani. A múzeumban a törzseket tartó homokágyás fölé
egy pavilont állítanak össze, hogy a maradványokat megkíméljék az időjárás
viszontagságaitól.
A speciális
eljárással megtisztított és stabilizált fatörzsek másik csoportját
Ipolytarnócra, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának látogatóközpontjába szállítják,
ahol a végleges konzerválási megoldás megtalálásáig gondoskodnak a páratlan
lelet állagának megőrzéséről is.
Ebbe a munkába
kapcsolódott be a VODICSKA KFT. A feltárási területen álló fatörzsek
szerkezetének megerősítésére speciális összetételű kötőanyagot szállítunk,
amely folyékony állapotban tejfehér vizes diszperzió, száradás után színtelen, D4
vízállóságú, a fa anyagával összemérhető keménységű anyaggá szilárdul. A
polimert a szivacsos, jelentős mennyiségű vizet tartalmazó kéreg mögé, a
fatestbe injektálják, ahol a sejtközi vízzel elegyedve a rostok felületéhez diffundál.
A molekula mérete megakadályozza, hogy a sejtek belsejébe jusson. A felületre
adszorbeálódott makromolekulák között a másodlagos kémiai kötések (hidrogénhidak)
mellet, a térhálósító komponens hatására, elsődleges kémiai (kovalens) kötések alakulnak
ki a vizes közegben is. A fatörzs belsejében 6-8 óra alatt szilárdul meg a
ragasztóanyag, amely a víz teljes elpárolgása után is rögzíti a fa rostjait. A
természetes száradás során a felszínre kijutott kolloid oldatból a víz hamar
elpárolog, és a polimer molekulák vízálló, kemény, átlátszó filmet alkotnak a
kéreg felületén.
A ragasztóanyag
vízzel hígítható, nem tartalmaz egészségkárosító szerves oldószert, lágyítószert,
vagy a fa anyagát károsító komponenst. A térhálósodást követően a ragasztó
kémiai szerkezete nem változik, ezért öregedésre nem hajlamos. Penészgombák, a korhadás
során keletkező savak nem károsítják. A modern technikában jól bevált műanyagok
felhasználása a régészeti leletek megmentésére nem ismeretlen, de ekkora
méretben kevés helyen alkalmazzák. A konzerválási munka értékét tovább emeli,
hogy hazai anyagok felhasználásával, hazai kutatók, leletmentők, nemzetközi
mércével is jelentős eredményt érhetnek el az ősi maradványok tartósításban,
megőrzésében.
dr.
Vodicska Miklós
vegyészmérnök
|